A vizsgálat célja: az amputáción átesett betegek életminőségének vizsgálata, az életminőséget befolyásoló tényezők feltárása, a tájékoztatás-tájékozottság fontosságának, valamint az egészségügyi személyzet szerepének jelentősége az életminőség alakulásában. Vizsgálati anyag és módszer: a kutatás vizsgálati módszere két darab zárt kérdőív volt. Az első általános kérdésekkel a szociális körülményeket, tájékozottságot hivatott mérni, míg a másodikkal a vizsgált személyek általános egészségi állapotának (fizikális, mentális) megítélésére az SF-36 kérdőívet használtam. A felmérés egy választott rehabilitációs osztályon kezelt amputált betegek körében készült. Eredmények: az amputáció okozta változást sokkal kevésbé élik meg rosszul az egyedülállók, mint a családban élők, míg az általános egészségi állapotukat és magát az egészségi állapotukban történő változást sokkal rosszabbnak ítélik. A magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők gyorsabban rehabilitálhatóak és maguk a betegek is sokkal optimistábbak, betegségükkel és lehetőségeikkel kapcsolatos ismeretek hiánya hátrányosan befolyásolja életminőségüket. Következtetések: Javaslom olyan egészségügyi felmérési módszer részletes kidolgozását és magyarországi kiterjesztését, amely nem csak alkalmanként, hanem időben többször is nyomon követi az amputált betegek életminőség-változását. A rehabilitáció elengedhetetlen része a szociális támogatások köréről történő tájékoztatás, ezekről javasolt egységes, folyamatosan karbantartott tájékoztatófüzet készítése, közérthető tartalommal és elérhetőségekkel.  Kulcsszavak: ápolás, rehabilitáció, amputáció, életminőség, tájékoztatás