Korábbi vizsgálatokból ismert, hogy a magyar roma lakosság körében a csökkent HDL-koleszterin szint (HDL-C) prevalenciája magasabb, mint az általános populációban. Munkánk célja annak meghatározása, hogy genetikai tényezők hozzájárulnak-e a csökkent HDL-C kialakulásához a romák körében. Vizsgálatunkba 21 a HDL-C szintet korábbi kutatások alapján igazoltan befolyásoló, egy nukleotidot érintő polimorfizmus (SNP) került bevonásra. A vizsgálati populációkat a magyar általános (n=1542) és roma (n=646) lakosságot reprezentáló minták alkották. Az allélfrekvenciák összehasonlításán túl, kiszámításra került a genetikai kockázat jellemzésére használható ún. genetikai kockázati pontszám, súlyozatlan (GRS) és súlyozott (wGRS) formában. Eredményeink alapján a GRS és wGRS értékek szignifikánsan magasabbnak bizonyultak a roma csoportban (GRS: 22,2+-3,2 vs. 21,513,3; wGRS: 0,57+-0,1 vs. 0,53+-0,1; p<0,001). A GRS mindkét populációban ugyanolyan erősségű, szignifikáns összefüggést mutatott a csökkent HDL-C szinttel, míg a wGRS erősebb összefüggést mutatott a romákban. Ezen eredmények azt sugallják, hogy genetikai tényezők egyértelműen hozzájárulnak a csökkent HDL-C szint romák körében tapasztalt gyakoribb előfordulásához.  Kulcsszavak: genetikai kockázati pontszám, genetikai sérülékenység, nagy sűrűségű lipoprotein-koleszterin, roma népesség, egypontos nukleotid-polimorfizmus