Bevezetés: A hazai prehospitális sürgősségi ellátás fő szereplői a háziorvos, az orvosi ügyeletet ellátók, valamint az Országos Mentőszolgálat, illetve mindehhez szorosan kapcsolódik - mind a humánerőforrás allokáció, mind az egyes feladatok tekintetében - a kórházi SO-k rendszere. A cikk röviden ismerteti az első három szereplő finanszírozásának formáját, kiemelve a sürgősségi ellátás vetületét, ugyanakkor a szerzők nem kívánnak végleges megoldást adni, céljuk a gondolkodás, vitaindítás - egy korszerűbb és fenntarthatóbb rendszer irányába. Minta és módszer: A cikk sorra veszi az egyes szereplők helyzetét, tevékenységét és lehetőségeit, valamint feladat ellátási motiváltságát a finanszírozás szemszögéből. Részletezi a finanszírozási elveket, annak erősségeit és gyengeségeit. Kitér a meglévő jogszabályi környezetre, elemzi a humánerőforrás helyzetet. Összegzést ad a téma vonatkozásában a hazai helyzetről. Eredmények: Jelen hazai helyzetben - részben a meglévő finanszírozási elvek következtében, valamint az elmúlt évtizedek nem minden esetben előremutató szakmai fejlődése és koncepciója okán - az egyes szereplők helye, szerepe számos esetben nem egyértelmű. Az egyes résztvevők tevékenysége részben átfedi egymást, részben sok esetben a beteg nem jut a kellő időben a megfelelő ellátáshoz. Az egymástól eltérő finanszírozási formák, valamint a tulajdonosi szempontok és lehetőségek jelentős különbséget generálnak akár területi, akár szakmai jellemzők terén, így sérül a hozzáférés és az esélyegyenlőség. Következtetések: Az egyes prehospitális szereplők működése tekintetében meghatározó a jelenlegi finanszírozás, mely számos problémát eleve meghatároz, magában kódol és sok esetben konzervál. Lassan a szakmai szereplők és a döntéshozók számára egyértelművé kell válnia, hogy a sürgősségi ellátórendszer - legalább egyes elemeit tekintve - át- és újragondolásra szorul.  Kulcsszavak: prehospitális sürgősségi ellátás, finanszírozás, alapellátás, orvosi ügyelet, mentés