A konvencionális lélegeztetési módokban a belélegeztetett gáz tömegáramlása nagy nyomás- és volumenváltozásokat eredményez, melyek respirátor indukálta tüdősérüléshez vezethetnek. A nagyfrekvenciás oszcillációs lélegeztetés (HFO-V) során szuprafiziológiás légzésszám mellett, alacsony, gyakran az anatómiai holttérnél kisebb térfogatok befújásával valósul meg a gázcsere. A hagyományos lélegeztetési modalitásokkal szemben a HFO-V adekvát alkalmazása gyakran effektívebb oxigenizációt és ventilációt tesz lehetővé kisebb baro- és volutrauma mellett. Alkalmazására leggyakrabban nem vagy nehezen uralható légzési elégtelenség esetén, rescue kezelésként kerül sor. Ezen összefoglaló célja a nagyfrekvenciás oszcillációs lélegeztetés működésének és alkalmazásának rövid áttekintése.  Kulcsszavak: nagyfrekvenciás oszcillációs lélegeztetés, HFO, légzési elégtelenség, alveolustoborzás