Célkitűzés: Mivel a placenta accreta gyakrabban fordul elő korábban már császármetszéssel szült nők körében, és a placenta accreta esetek többségében az elülső méhfal érintett, így valószínűsíthető, hogy a császármetszés hege a placenta beágyazódásának és fejlődésének helye lesz. Módszerek: 1018 nőbeteg orvosi dokumentációját tekintettük át retrospektív módon. A placenta helyzetét ultrahang-vizsgálattal állapítottuk meg a beavatkozás előtt: elülső és nem elülső helyzetű (hátulsó, méhfenéki vagy oldalsó). A placenta várható elhelyezkedését a korábbi császármetszések száma és a legutóbbi beavatkozás óta eltelt idő alapján határoztuk meg. Összefüggést kerestünk az újszülött és a placenta súlya, a vérveszteség és az abortuszok száma között. Minden adatot statisztikai analízissel elemeztünk. Eredmények: Az anyák átlagéletkora 31,5+-5,2 év volt. Nem találtunk szignifikáns különbséget a placenta elhelyezkedése és a korábbi császármetszések száma között. Szignifikáns különbséget találtunk azonban az abortuszok száma, a vérveszteség és a születési súly között a placenta elhelyezkedésétől és a korábbi császármetszések számától függően (p=0,037; p=0,023; p=0,01). Az elülső placentálódás gyakoribb volt, ha a két császármetszés között kevesebb, mint 3 év telt el (p<0,05). Következtetések: A császármetszés utáni gyógyulási folyamat elhúzódhat a postpartum időszakon túlra is. A gyulladásos folyamat lehetővé teszi a placenta beágyazódását a méh elülső falába. Ezek után (eredményeink alapján 3 évvel a császármetszés elvégzése után) a terület már nem alkalmas a beágyazódásra. Azonban további vizsgálatok szükségesek annak meghatározására, hogy milyen hatással van a gyógyulási folyamatra a műtéti sebzárás és a beteg genetikai háttere. Kulcsszavak: placenta, császármetszés, heg