A tanulmány Gerevich Józsefnek az addiktológia megosztó törésvonalait elemző inspiratív dolgozatából indul ki. Gerevich példák alapján mutatja be azt, hogy lehetséges szintetizálni a fragmentálódó tendenciákat. Jelen tanulmány az addiktológia két jeles alakja, Levendel László és Thomas Szasz életművének tükrében vizsgálja a széttagoltság néhány történelmi aspektusát. Levendel a magyarországi addiktológiai intézményrendszer alapítóinak egyike, a magyar származású Szasz pedig az addiktológia-kritika világszerte talán legismertebb képviselője. Egyidőben születtek és ugyanabban a városban nőttek fel. Generációjuknak a fokozódó kirekesztés volt a meghatározó tapasztalata. Más orvosi szakterületekről jutottak el az addikciókhoz. Egymással ellentétes szemléletet és módszert testesítettek meg. Levendel az inkluzív eklekticizmus metódusát alkalmazó "barkácsoló" alkoholpolitikát gyakorolta, Szasz viszont a "romboló építés" kritikai perspektívája mellett kötelezte el magát. A rendszerváltás után úgy tűnt, talán megvalósulhat köztük a találkozás, ami azonban Levendel hirtelen halála miatt nem jöhetett létre. Esetükből levonhatjuk "az igaz pillanat hamar elmúlik", tehát meg kell azt ragadni tanulságát. Kulcsszavak: László Levendel, Thomas Szasz, József Gerevich, alkoholstratégia, addikció-kritika, megosztottság