A balesetet szenvedett betegek ellátásban alapvetően 2 fő kezelési módszerről lehet beszélni: konzervatív és műtéti terápiáról. Az eszközök, a módszerek, a kifinomult műtéti technikák rohamos fejlődése mellett a konzervatív kezelés jelentősége továbbra sem csökkent. A tompa sérülések jelentős része, csaknem 7%-a, a thoracolumbalis gerincet érinti. Mind a magyar, mind a nemzetközi gyakorlatban a konzervatív kezelés vezet a sérültek ellátásában az ilyen típusú töréséknél. A tanulmányban a 65 év alatti, Th-L gerincszakaszt érintő törést/töréseket szenvedett és ezt követően konzervatívan kezelt betegeket vizsgálták meg a szerzők, a Debreceni Egyetem Kenézy Gyula Egyetemi Kórház beteganyagát a 2016-os és 2017-es évre szűkítve. A vizsgálat eleinte az elért eredmények rövid ismertetésével indult, azonban a feldolgozás közben igen sok fontos kérdés merült fel, úgymint a ténylegesen alkalmazott módszer (gipsz, orthesis, funkcionális terápia) hatékonysága, a képalkotók (röntgen, CT, MR) megválasztása vagy akár a beteg-complience pontos értékelése és szerepe a kezelés megválasztásában. Áttekintve a nemzetközi irodalmat ezek reális problémák, nehézségek a kiforrott diagnosztika és kezelési módszerek ellenére.  Kulcsszavak: kompressziós csigolyatörés, thoracolumbalis gerinc, konzervatív kezelés, Beck-index