Célkitűzés: A magas rizikójú prosztatatumorok optimális kezelése jelenleg nem teljesen egyértelmű. A szerzők a magas rizikójú prosztatatumorok miatt végzett radikális prostatectomiák hatékonyságát elemezték intézetükben. Betegek és módszer: A tanulmányban a 1996. 01. 01. és 2016. 01. 01. között intézetükben radikális prostatectomián átesett 2022 beteg adatai kerültek feldolgozásra. A betegek átlagos életkora 63,5+-6,4 év. Esetükben a preoperatív PSA-koncentráció 12,3 ng/ml volt. Magas rizikójú prosztatadaganat 356 alkalommal (17,6%) fordult elő. Ezen betegek átlagos életkora 63,7+-7,2 év, míg a preoperatív PSA-koncentráció 29,4 ng/ml volt. A műtét előtti kivizsgálás során a magas rizikójú betegcsoportban a 174 esetben történt CT vizsgálat, s ez 15 betegben (8,6%), míg a 123 MR-vizsgálatból 29 betegben (23,5%), és a 39 endorectalis MR-ből 16 esetben (41,0%) vetette fel lokálisan előrehaladott tumor gyanúját. A műtétet követően az eltelt időtartam alatt a kezelési protokollok változása miatt a beteg állapotának figyelembevételével obszervációt, adjuváns irradiációt salvage irradiációt és hormonkezelést alkalmaztak. Eredmények: A szövettani vizsgálat a 356 magas rizikójú prosztatatumornál 169 alkalommal (47,4%) igazolt lokálisan előrehaladott (pT3) daganatot. Margin pozitivitást 88 esetben (24,7%) észleltek. Az 5 éves utánkövetés alatt a magas rizikójú prosztatadaganatos betegcsoportban biokémiai progressziót 42 (11,7%), lokális recidívát 12 (3,3%), míg távoli metasztázist 7 (1,9%) betegben diagnosztizáltak. A radikális prostatectomiát követően sugárterápiára az esetek 22,7%, míg hormonkezelésre a betegek 30,8%-ában került sor. Megbeszélés: A magas rizikójú prosztatadaganatok esetében mind a lokálisan előrehaladott daganat, mind pedig a margin pozitivitás gyakori. Az eredmények alapján azonban a radikális prostatectomia a multimodális terápia részeként megfelelő onkológiai eredményességet biztosít.  Kulcsszavak: prosztatadaganat, magas rizikójú tumor, radikális prostatectomia