A felső genitális traktus fertőzésein összefoglalóan azon infekciókat értjük, amelyek a belső méhszáj feletti területen lépnek fel (kismedencei gyulladás = PID). Ennek megfelelően idetartozik az endometritis, a salpingitis, a salpingo-oophoritis, a pyosalpinx, a tuboovarialis abscessus, a pelveoperitonitis, valamint ezek szövődményei és a kismedencei összenövések. A gyulladás leggyakrabban heveny formában, viharos tünetekkel jelentkezik, de a folyamat sokszor szubakut, krónikus lefolyású, ami azonban könnyen akuttá válhat. A PID diagnózisakor három tünetnek kell jelen lennie: alhasi panasz, érzékenység a méhnyak mozgatására, az adnexumok érzékenysége (egyoldali is lehet). A háziorvosi gyakorlatban fontos kérdés a kórkép elkülönítése más, alhasi panaszokkal járó betegségektől. A PID kezelésének alapelve, hogy minél előbb megfelelő antibiotikum-terápiában részesüljön a beteg. A Háziorvos Továbbképző Szemle 2018/1-es számában megjelent tanulmányban már ismertettük a leggyakoribb hüvelyi fertőzéseket (vulvo­vaginális candidiasis, bakteriális vaginosis, trichomoniasis). Nem szabad azonban elfeledkeznünk két másik, nem nemi úton terjedő fertőzésről: az aerob vaginitisről és a citolitikus vaginosisról. A pontos diagnózis felállítása ilyen esetekben is nagyon fontos, mert egyébként teljesen félrekezelhetjük a betegeket. A fertőzések diagnosztikájában és kezelésében a jól ismert nemzetközi irányelveket alkalmazhatjuk, amellyel sikeresen meggyógyíthatjuk pácienseinket. Emellett mindig gondoljunk arra, hogy a hüvely ökológiájának hosszú távú fenntartásával megakadályozhatjuk a gyakori recidívák, valamint a kismedencei gyulladások kialakulását is.