A follicularis lymphoma terápiájában a rituximab alkalmazásának köszönhetően a betegek várható élettartama számottevően megnőtt, azonban a betegség jelenlegi tudásunk szerint továbbra is gyógyíthatatlan. Az utóbbi 10 év kutatásainak eredményeként sikerült feltárni a follicularis lymphoma genetikai hátterét, ami a betegség rizikóbecslésének és terápiájának szempontjából is kiemelkedő fontossággal bír. A számos jelátviteli útvonalban azonosított visszatérő mutációk közül napjainkig a legnagyobb gyakorlati jelentőségűnek az epigenetikai szabályozást érintő mutációk bizonyultak. Az EZH2 hiszton metil-transzferázt a funkciónyeréssel járó mutációi a follicularis lymphomás betegek mintegy 20%-ában ígéretes terápiás célponttá teszik. Több gyógyszercég is szelektív EZH2-inhibitorok fejlesztésébe kezdett, amelyek közül az Epizyme tazemetostat (EPZ6438) nevű EZH2 gátlószere bizonyult a leghatékonyabbnak, melyet mára II. fázisú klinikai tanulmányokban alkalmaznak follicularis lymphoma kezelésére. In vitro kísérletek alapján a szelektív EZH2-inhibitorkezelés fokozott mértékben csökkentette az EZH2-mutációt hordozó sejtek proliferációját a vad típusú sejtekhez képest. A klinikai vizsgálatok megerősítették az EZH2-mutációval rendelkező betegek fokozott érzékenységét a tazemetostatra, amellyel II. fázisú klinikai tanulmányokban kezelve az EZH2-mutációt hordozó follicularis lymphomás betegeket, az esetek 71%-ánál teljes válaszadási arányt értek el. Az EZH2-gátló terápia további sikeres klinikai eredmények esetén a célzott, mutációs státuszon alapuló epigenetikai terápia prototípusa lehet follicularis lymphomában, mely reményeink szerint tovább növeli a betegek várható élettartamát, továbbá a jövőben lehetőséget nyújthat kemoterápia-mentes protokollok kialakítására is.  Kulcsszavak: EZH2, célzott terápia, epigenetika, follicularis lymphoma