Háttér: A kardiológiai betegek ellátásában a 60-as évek óta jelentős változások történtek mind a műtéti technikák fejlődésének köszönhetően, mind a gyógyszeres kezeléseket illetően, és ezzel együtt a fizioterápia módszerei, tervszerűsége, monitorozási lehetőségei is jelentősen megváltoztak. A modern kardiológiai fizioterápia a "karosszék" terápiával kezdődött és ma - kis túlzással a sportolói teljesítmények elérése felé tart a fizikai aktivitás fokozása a rehabilitáción belül. A rehabilitációs módszerek fejlődésének eredményeként a betegek az akut szakasz lezajlása után jóval korábban visszatérhetnek a napi tevékenységükhöz és a legtöbb esetben jelentősen jobb életminőséget tudnak kialakítani, elérni. Cél: Jelen írásban szeretném ismertetni a nemzetközi irányelvek gondolatmenetét és a WCPT által elfogadott, a holland fizioterapeuták társasága (KNGF) által 2011-ben kiadott szakmai irányelv főbb elemeit és módszereit, ezzel segítve a korszerű hazai irányelv kidolgozását. Eredmények: A modern rehabilitációs tevékenység, ezen belül a fizikai tréning növeli a túlélési arányokat és feltételezhető, hogy direkt hatása van a kardiológiai betegségek patomechanizmusaira. Erős evidenciák mutatják a fizikai edzés hatékonyságát szívbetegségek esetén. A rehabilitációs folyamat hatékonyságában fontos szerepük van a fizioterapeutáknak, akik megtervezik és irányítják a tréningeket. Következtetés: A világ számos országában kidolgozták a fizioterápiás szakmai irányelveiket és azok szerint tervezik, kontrollálják és korrigálják a kardiológiai rehabilitációs folyamatot. Magyarországon jelenleg nincs érvényben lévő kardiológiai fizioterápiás irányelv, így a hazai fizioterapeuták tevékenysége jobb esetben helyi protokollok alapján történik.  Kulcsszavak: fizikai aktivitás, tréning módszerek, kardiológiai rehabilitáció, szívelégtelenség, akut myocardialis infarctus (AMI), multidiszciplinaris management