Egyszerű keresés   |   Összetett keresés   |   Böngészés   |   Kosár   |   Súgó  


Részletek

A cikk állandó MOB linkje:
http://mob.gyemszi.hu/detailsperm.jsp?PERMID=134344
MOB:2018/3
Szerzők:Sztanek Ferenc; Molnár Ágnes; Bányai Dóra; Sándor Petra; Lőrincz Hajnalka; Szentpéteri Anita; Seres Ildikó; Balogh Zoltán; Paragh György
Tárgyszavak:DIABETESES NEUROPATHIA; ENDOTHELIUM; ENZYMEK; ANTIOXIDÁNSOK
Folyóirat:Diabetologia Hungarica - 2018. 26. évf. 1. sz.
[https://www.diabet.hu/info.aspx?sp=200]


  A PON1 paraoxonáz enzim és az endothelialis diszfunkciót jellemző markerek változása alfa-liponsav-kezelés hatására diabeteses neuropathiában / Sztanek Ferenc [et al.]
  Bibliogr.: p. 52-53. - Abstr. hun., eng. - DOI: https://doi.org/10.24121/dh.2018.4
  In: Diabetologia Hungarica. - ISSN 1217-372X, eISSN 2560-0168. - 2018. 26. évf. 1. sz., p. 43-53. : ill.


Az oxidatív stressz fontos szerepet játszik a 2-es típusú cukorbetegség microvascularis szövődményeinek kialakulásában. A diabeteses neuropathia az egyik leggyakrabban felismerhető szövődmény, és a fokozott oxidatív stressz elősegíti a progresszióját. A HDL-hez kötött PON1 paraoxonáz enzim többek között az oxidatív folyamatok csökkentésével fejti ki antioxidáns hatását. Az aszimmetrikus dimetil-arginin (ADMA) endogén NO-szintáz-inhibitorként hasznosítható markernek tűnik az endothelialis diszfunkció jellemzésére. A legújabb irodalmi adatok alapján szoros összefüggés mutatható ki az emelkedett ADMA-szint és az oxidatív stressz mértéke között. Az oxidatív folyamatok megemelik a VCAM-1 és ICAM-1 sejtadhéziós molekulák szintjét. Az alfa-liponsav (ALA) hatékony antioxidáns terápiaként alkalmazható a diabeteses neuropathia kezelésében, elősegíti a sejtszintű antioxidáns védelmet és gyulladáscsökkentő hatása is lehet. Vizsgálatunk során 38 diabeteses neuropathiás betegnél (14 férfi és 24 nő) vizsgáltuk az oxidatív stressz markereként a PON1 paraoxonáz aktivitást, az ADMA-t, a nitrogén-monoxid koncentrációját és a VCAM-1/ICAM-1 szinteket ALA-kezelés megkezdése előtt és napi 600-1200 mg kezelés folyamán a 6. hónapban. A PON1 paraoxonáz aktivitás szignifikánsan magasabb (p<0,05), az ADMA- és az NO-szintek szignifikánsan alacsonyabbak (p<0,001 és p<0,01) voltak diabeteses neuropathiás betegekben hat hónapos ALA-terápia után. A PON1 paraoxonáz aktivitás a responder csoportban volt jelentősen magasabb a non-responderekhez képest (p<0,001). Az áramérzet-küszöbérték javulásával szorosan korrelált a magasabb PON1 paraoxonáz aktivitás (p<0,05) és az alacsonyabb ADMA-szint (p<0,05) a responderekben, de nem volt összefüggés a non-responder csoportban. Lineáris korrelációt figyeltünk meg a szérum nitrogén-monoxid- és ADMA-koncentrációja között a responder csoportban (p<0,05). A csökkent PON1 paraoxonáz aktivitás, az endothelialis diszfunckció és a fokozott oxidatív stressz növeli a diabeteses neuropathia progresszióját, és az alfa-liponsav-kezelés figyelemreméltó hatást fejthet ki az oxidatív státuszra.  Kulcsszavak: paraoxonáz, endothelialis diszfunkció, alfa-liponsav, diabeteses neuropathia