A cikk a magyar államháztartás egyensúlya szemszögéből az állami egészségügyi ellátások finanszírozását, a rendszer működőképességének 1990 és 2017 közötti biztosítását tekinti át, költségvetési összefüggéseit pedig az utóbbi 10 évben tárgyalja részletesebben. A költségvetési kapcsolatok bemutatása során abból indul ki, hogy a Magyar Állam a közösségi, újabban és kisebb részben a magántőke forrásaiból kiépített egészségügyi kapacitásokat az államháztartás rendszeréhez tartozó egészségbiztosítás forrásaiból "megvásárolja", így gondoskodva az ellátásról. Ezen a finanszírozási elven működő rendszer még vázlatos, táblázatokkal, ábrákkal alátámasztott ismertetése sem kerülheti el, hogy a honi egészségügyi ellátások körébe közvetlenül tartozó társadalmi szolgáltatások működtetésének makro-szintű pénzügyi összefüggéseit társadalmi-gazdasági kontextusban kísérelje meg tárgyalni. A dolgozat felvázolja a rendszerváltozás utáni államháztartási feltételek alakulását, a pénzügyi döntések "mozgásterét", "hatókörét", mindemellett jelzi a - mára az összes egészségügyi működési kiadás több mint harmadát kitevő - magánfinanszírozás térhódítását.