A policisztás ovárium szindróma (PCOS) diagnosztikus kritériumai a 2003-as rotterdami konszenzus alapján megalapozottak, továbbá nagyszámú hormon és egyéb PCOS-ra jellemző biomarker jelenleg is rendelkezésünkre áll, de újabb biomarkerek kutatása is folyamatban van. Az összefoglaló új biomarkerek, biomarker-csoportok elemzését végzi abból a szempontból, hogy mennyire alkalmasak a PCOS diagnózisára, prognosztikájára, a terápia nyomonkövetésére, a fertilitás, illetve a késői szövődmények megítélésére. Elemzésre kerül az AMH (anti-Müllerian-hormon), a PSA (prosztata specifikus antigén), a visceralis zsírban termelődő adipokinek, a mikroRNS-ek és a proteomika módszereivel a testfolyadékokban és szövetekben expresszálódó, a PCOS során változó fehérjék jelentősége. A jövő szempontjából a legnagyobb jelentőségű, a legtöbb új biomarkert eredményező terület a mikroRNS-ek vizsgálata és a proteomika, azaz a PCOS-ra jellemző mikroRNS-ek és fehérjék kimutatása szérumban, follikulus folyadékban és ovárium szövetben. Kulcsszavak: policisztás ovárium szindróma, biomarkerek, mikroRNS, proteomika