A magyar egészségügyben több mint 20 év alatt állandósult az intézmények eladósodási problémája. Az adósság a kormányzati adósságkezelés dacára újratermelődik, az intézmények likviditásának alakulása konszolidáció vezérelt: adósságkezelés után átmenetileg javul, majd a következő kezelésig folyamatosan romlik. Két évtized tapasztalata okán fel kell tenni a kérdést: lehet-e másként csinálni a kórházi adósság konszolidációját? Ismerjük az adósság számokat, de nem tudjuk számszerűen igazolni az adósság okát. Nem teszünk különbséget a jó és a rossz adósság, valamint az intézményi menedzsment, illetve az állami ágazati menedzsment hiányosságai miatt kialakult adósság között, így a hatékony kezelés módszertanának kidolgozása és magának a jó beavatkozásnak a lehetősége is elvész. A puha költségvetési korlát és a konszolidáció automatizmusa miatt hiányzik a menedzsment érdekeltsége az adósság elkerülésében. Ennek a helyzetnek a megváltoztatásához első lépésként szükséges a megfelelő módszertan kidolgozása az adósság és keletkezési okainak értékelésére, mely megalapozhatja az okok kezelését is magában foglaló konszolidáció lehetőségét. A cikk érvel a megfelelő módszertan kidolgozása és használata mellett, valamint kitér a módszertani modell főbb elemeinek bemutatására.