A modern onkológiai ellátásban az életminőség kérdése kiemelt fontossággal bír. Kutatásunk célja az életminőséget megjósló tényezők meghatározása volt. Feltételeztük, hogy a demográfiai és betegségmutatók kontrollálása mellett a negatív érzelmi állapotnak és a betegségreprezentációknak szignifikáns prediktív szerepe lesz. Vizsgálatunkat Budapesten, az Országos Onkológiai Intézet Radiológiai Diagnosztikai Osztályán végeztük, malignus emlődaganattal (C50) kezelt betegek (N=221) részvételével. Mérőeszközök: Beck Depresszió Kérdőív rövidített változata, Életminőség Kérdőív (EORTC QLQ C-30, QLQ BR-23), Spielberger-féle Vonásszorongás Kérdőív STAI-T, Betegségkogníció Kérdőív (IPQ-R). Mind a funkcionális (ß=-0,705, p=0,000; ß=0,493, p=0,003), mind a tüneti életminőség (ß=0,517, p=0,000) szempontjából a negatív affektivitásnak van kiemelt prediktív szerepe. A betegségkogníciók közül a funkcionális életminőségre a betegség következményeire vonatkozó kognícióknak (ß=0,243, p=0,008) és az érzelmi reprezentációknak (ß=0,220, p=0,034) van hatása. A tüneti életminőséget a betegség következményeire (ß=0,240, p=0,016) és a betegség megértésére (ß=0,212, p=0,011) vonatkozó kogníciók befolyásolják. Az életminőség javítása szempontjából a negatív affektivitás kezelésének van meghatározó, valamint a diszfunkcionális betegségkogníciók módosításának lehet fontos szerepe. Kulcsszavak: emlődaganat, életminőség prediktorok, negatív affektivitás, betegségészlelés