A vizuális ingereket elő lehet állítani különböző LEDeket és nagy felbontású képernyőket tartalmazó, számítógéphez csatolt eszközökkel, majd speciális programok segítségével lehetségessé válik a neurális kapcsolatok és az agykérgi válaszok értékelése. Összefoglalásomban bemutatom az utóbbi évtized kutatási eredményeit, amelyek során pszichofizikai és elektrofiziológiai vizsgálatok segítségével vizsgáltuk a humán látószerv működését. A közelmúltban tapasztaltuk, hogy bizonyos betegségek aszimmetrikusan károsíthatják a látópályát, vagy a luminancia növekedése, (ON-rendszer), vagy csökkenése (OFF-rendszer) vonatkozásában. Az egyensúly eltolódása a színlátásban okoz zavart, megtartott luminancia feldolgozás mellett. Másfelől, a luminancia érzékelés gyengesége preperimetriás glaukomában érintett, megtartott színlátás mellett. A színlátás és a kontrasztérzékenység elemzése során azt tapasztaltuk, hogy a neurotoxikus anyagokkal dolgozók esetében a látásromlás nem feltétlenül jelentkezett a látóélesség romlásában. Ehhez hasonlatos módon, refraktív műtét utáni 20/20 visusú páciensek esetében a posztoperatív panaszok vélhetően a műtét utáni hetekben jelentkező ingadozó kontrasztérzékenységgel magyarázhatók. Amellett, hogy vizsgálatunk segít megérteni a látópálya szerkezeti-működési felépítését, kétségtelen klinikai jelentősége, hogy a látópálya bizonyos, specifikus működészavarokat érintő kórképeinek korai felismerését teszi lehetővé. A látópálya részletesebb ismerete korai beavatkozást és a terápiás protokollok fejlesztését teszi lehetővé. Kulcsszavak: látórendszer, látópályák, elektrofiziológia, pszichofizika, szemészet