A szerzők azt vizsgálták, hogy van-e bizonyítható összefüggés az operált distalis radiustöröttek esetében a repozíció minősége és a posztoperatív funkció, fájdalom, valamint elégedettség között. A retrospektív vizsgálat során a 2016. 01. 01. és 2016. 12. 31. között operált, 60 év feletti betegek adatait dolgozták fel. A műtét során elért repozíció minőségét a digitális rendszerben rögzített posztoperatív röntgenfelvételek alapján saját pontrendszer szerint értékelték. A radius hosszának, az ízületi felszín AP-felvételen látható radialis és oldalirányú képen látható palmaris lejtésének anatómiai helyreállítása, ízületi törések esetén a felszín rekonstrukciója 10 pontot ért. A mm-ben kifejezett rövidülés, lépcsőképződés és fokokban mért tengelyeltérés pontlevonással járt. A betegekkel készült telefonos interjú során a QuickDASH pontrendszer kérdőíve került kitöltésre. A fájdalom és elégedettség vonatkozásában állapotukat 10 fokozatú skálán értékelték (VAS 1­-10). A legrövidebb utánkövetési idő 6, a leghosszabb 18 hónap volt. Az eredmények közötti különbségek szignifikanciáját Student-féle t-teszttel számolták (p = 0,05). A kérdőívet kitöltő 41 sérült röntgenfelvételeit elemezve 7 pontnál kevesebbet érő repozíció nem történt. A radiológiai analízis eredményét összehasonlítva a szubjektív értékelés során nyert adatokkal megállapítható, hogy a 7-8 pontot erő, kevésbé jól sikerült repozíció után a betegek elégedettsége szignifikánsan elmarad az anatómiai vagy ahhoz közeli helyzetben stabilizált esetekhez képest. Statisztikailag bizonyítható, hogy a distalis radiustörések műtéti ellátásának sikere függ a repozíció minőségétől.  Kulcsszavak: distalis radiustörés, repozíció, volaris lemezes osteosynthesis, betegelégedettség