Bevezetés és célkitűzések: Külföldön napjainkban egyre inkább elterjedt a különböző "score" rendszerek használata, melyek segítségével az esetleges tüdőembólia valószínűsége megbecsülhető, így a különböző diagnosztikus eljárások és maga a terápia is időben megkezdhető. Célunk volt felmérni, hogy a pre és intrahospitális ellátásban milyen pontrendszerek lennének alkalmazhatóak rizikóbecslés céljából. Módszer: Retrospektív kutatást végeztünk, amelyben a beválasztási kritériumoknak megfelelő betegek prehospitális dokumentációs lapjait vizsgáltuk, majd ezen betegek Sürgősségi Osztályról való elbocsátó zárójelentéseit követtük. A betegeknél utólagos rizikóstratifikációt végeztünk az anamnesztikus adatok és vitális paramétereik alapján score rendszerek segítségével. Alkalmazott statisztikai módszerek: leíró statisztika, korreláció, egymintás T próba, Kruskal-Wallis teszt. Szignifikancia határunk p<0,05 volt. Eredmények: Kutatásunkból kiderült, hogy az életkor, és a kalkulált pontszám között szignifikáns összefüggés található. (p<0,05) Bebizonyosodott, hogy a nem nincs hatással a pontszámra. (p=0,215) Kiderült, hogy a kiérkező és ellátást végző mentőegység típusa és a kalkulált PESI pontszám között nem található szignifikáns összefüggés (p=0,188). Következtetések: Kutatásunkból kiderül, hogy habár a mintánkban csupán 1 embernél igazolódott a pulmonális embólia, a pontrendszer ismerete és alkalmazása hasznos lehetne mind a pre, mind az intrahospitális ellátó számára a rizikóbecslés céljából, azonban az is megállapítható, hogy a módszer önállóan nem alkalmazható a diagnózis megerősítésére, hiszen ahogy a kutatás is bizonyítja, rengeteg nagy rizikócsoportba sorolt beteg esetében végül nem igazolódik a diagnózis.  Kulcsszavak: PESI score, pulmonális embólia, mentőellátás