Háttér: A láb alá rendelt a statika és dinamika törvényeinek, miközben részt vesz az egyensúly fenntartásában, tartja a test súlyát, valamint a test és a talaj közötti kölcsönhatást biztosítja, viszont a boltozat süllyedése megnehezíti e funkciókat. Cél: Megvizsgálni a normál lábboltozattal rendelkezők és pes planus, pes planovalgussal bírók boltozat erősítő izmainak aktivitását, a láb különböző helyzeteinek hatásait az izmok aktivitási mintázataira. Anyag és módszer: A kutatásban 22 zalaegerszegi gyógytornász hallgató (14 nő, 8 férfi) vett részt. Az esetcsoportot 12 fő alkotta, ők a hosszanti talpboltozat süllyedése miatt mediális boltozatot emelő mozgásprogramban részesültek, mely tréning 20 alkalomból állt, hetente kétszer 40 percig. Az egészséges kontrollcsoportot 10 fő képezte. Az adatgyűjtéshez a Zebris Medical GmbH által kifejlesztett PDM S típusú pedobarográf és felületi elektromiográf került felhasználásra a peroneus longus, a tibialis anterior, a soleus, és az abductor hallucis izmok aktivitásának mérésére. Eredmények: A musculus peroneus longus a kontrollcsoportban a mozgásterápia előtt belső talpélen állva 47%-kal (p=0,035), terápia után 60%-kal (p=0,005) mutatott nagyobb aktivitást, mint az esetcsoportban. A musculus tibialis anterior 39%-kal (p=0,005) mutatott nagyobb aktivitást a süllyedt boltozattal rendelkezőknél sarkon álló helyzetben, mint a kontrollcsoportban. A musculus soleus 53%-kal (p=0,044) nagyobb aktivitás csökkenést mutatott sarkon álló helyzetben az esetcsoportban a terápia előtt, mint után. A musculus abductor hallucis 44%-kal (p=0,037) mutatott nagyobb aktivitást sarkon álló helyzetben a kontrollcsoportban, mint az esetcsoportban a terápia előtt. Megbeszélés: Jelen kutatásban vizsgált izmok közül a peroneus longus és az abductor hallucis erősítése pes planus, pes planovalgus esetén indokoltnak látszik.  Kulcsszavak: mediális hosszboltozat süllyedés, felületi EMG, m. peroneus longus, pes planus, izomaktivitás