A perifériás verőérbetegségekre növekvő számuk, életminőségre és akut kardiovaszkuláris eseményekre való jelentős hatásuk miatt az európai és az amerikai kardiológiai társaságok egyre nagyobb figyelmet fordítanak. Az alsó végtagi verőérbetegek száma sokkal magasabb, mint a típusos klaudikációs panaszok miatt könnyen felismerhető eseteké. Míg szívbetegségekkel kapcsolatosan a kardiovaszkuláris rizikóbecslés széles körben elterjedt, és az eszközös vizsgálatokat a napi rutinban használjuk, perifériás verőérbetegségek részletes műszeres kivizsgálása sokkal ritkább, ezért a betegek jelentős hányada felismerésre sem kerül. A rizikófelmérés és a fizikális vizsgálat tényleges elvégzése mellett a Doppler-vizsgálatnak, a boka-kar index meghatározásnak, a lábujj-vérnyomásmérésnek, a transzkután parciális szöveti oxigéntenzió-mérésnek és a képalkotó ultrahangvizsgálatnak fontos szerepe van abban, hogy a verőérszűkületet időben felfedezzük, megfelelő módon kezeljük és nyomonkövessük. E rövid összefoglaló célja ráirányítani a figyelmet a perifériás verőérbetegségekre és noninvazív vizsgálatukra.  Kulcsszavak: perifériás verőérbetegség, rizikóbecslés, pulzusvizsgálat, boka-kar index, lábujj-vérnyomásmérés, transzkután parciális szöveti oxigéntenzió, járástávolság, kritikus végtag-iszkémia, WIFI-klasszifikáció