A gyermekkori fizikai és szexuális traumák kérdése népegészségügyi probléma. A halmozott gyermekkori traumatizáció következményei az egyén egész életútját végigkísérik, meghatározóak az idegfejlődés, a szociális, az érzelmi és a kognitív funkciók működésében is, és további egészségkockázati magatartásformák kialakulásához, illetve korai halálhoz vezethetnek. Az egészségügyben megforduló betegek 22-44%-a szenvedett el gyerekkori traumát. A daganatos betegeknél ennek előfordulási gyakorisága nagyobb. A traumatizált onkológiai betegekre jellemző, hogy az észlelhető panaszok ellenére is halogatják a vizsgálatokat, előfordul, hogy a kezelést is visszautasítják. A nemzetközi szakirodalom ajánlása szerint a gyerekkori szexuális bántalmazásra irányuló kérdéseknek be kell kerülniük a rutin betegvizsgálatba, azonban szűrésük kifejezett kihívást jelent az egészségügyi ellátórendszernek, főként a téma érzékenysége miatt. A tanulmányom konkrét esetbemutatások kapcsán igyekszik feltárni a betegellátásban előforduló traumatizált páciensek gyakori problémáit az onkológiai ellátásban azért, hogy ez a kifejezetten veszélyeztetett betegcsoport közelebb kerülhessen a segítséghez, és főként a mélyebb megértéshez.  Kulcsszavak: szexuális abúzus, rák, pszichoonkológia, compliance