Az ember egy instabil rendszer, így egy folyamatosan működő szabályozás szükséges a stabilizálásához. Ezt a szabályozó rendszert jellemzi az egyensúlyozó képesség. A kutatás célja a dinamikus egyensúlyozó képesség elemzése hirtelen irányváltoztatás ún. kilökéses tesztek segítségével. Ha az ember állását megzavarjuk, egyensúlyát veszti, a fejen belül a belső fülben a vesztibuláris rendszer továbbítja az agy felé a megfelelő jeleket. Jelen kutatásban a fejmozgás szerepét elemeztük, mint egy meghatározó tényezőt az egyensúlyozó képességben, hiszen itt található a mozgásunk detektálására alkalmas két legfontosabb érzékelőrendszer (látórendszer, vesztibuláris rendszer). A kutatás célja olyan új paraméterek definiálása, amelyek az emberi egyensúlyozó képességet megfelelő megbízhatósággal jellemzik. A mérésben 2 nő és 9 férfi vett részt (n=11; átlagos életkor: 22.82+-1.72 év; átlagos magasság: 179.42+-10.83 cm; átlagos testtömeg: 80.65+-19.90 kg). A mérésekben részt vevő alanyoknál a beválasztási paraméter az volt, hogy ne rendelkezzenek mozgásrendszerbeli hátrányossággal. A dinamikus egyensúlyozó képességet ún. kilökéses teszttel, 6 különböző testhelyzetben (kétlábas állás nyitott és csukott szemmel 4 és 8 rugós felfüggesztésnél és egylábas állás mindkét lábbal nyitott szemmel 4 rugós felfüggesztésnél) vizsgáltuk egy PosturoMedŠ (Haider-Bioswing, Weiden, Németország) eszköz segítségével. Az alany fejére markerekkel felszerelt munkavédelmi sisakot rögzítettünk és a platformra markereket helyeztünk, melyek térbeli koordinátáit a BME MOGI Tanszékének Mozgáslaboratóriumában található OptitrackŠ Motion Capture kamerarendszer (NaturalPoint, Inc. DBA OptiTrack) segítségével rögzítettük, MotiveŠ (NaturalPoint, Inc. DBA OptiTrack) és MUBMA (MOGI Universal Biomechanical Motion Analyzer) mérésvezérlő programokkal. A fejmozgást leíró paraméter megbízhatóságának elemzéséhez a vizsgálatokat 4 alkalommal végeztük el. Minden alkalommal az alanyokat 10-szer mértük le. Az alkalmak között rendben 3, 9 és 3 nap kimaradás volt, hogy rövidtávú és hosszabb távú ismétléses tesztet is elvégezzünk. A koordinátákból 37 paramétert számítottam és értékeltem ki Mathematica (WolframŠ, v11.2) algoritmusokkal. A paramétereket a platformmozgásból, a fejmozgásból és a fej és platform egymáshoz viszonyított mozgásából számítottam. Az eredmények kiértékelése során elemeztem a sikeres/sikertelen mérések arányát, a mérési alkalmak közötti szignifikáns különbségeket, a vizsgált paraméterek korrelációját és megbízhatóságukat a szakirodalomból ismert megbízhatósági együtthatók (ICC, CV, CVCR) számításával az IBM SPSS Statistics 22(R) program segítségével. A tesztek eredményei alapján a nem megbízható paramétereket kizártam, így 8 (ebből 5 új: PlatXMinmax, PlatXlokmax, PlatXlokmax_T, PlatPathX és PlatPathY) platformmozgásból számított és 2 új (DiffPathX és DiffMin_X) a fej és a platform egymáshoz viszonyított mozgását jellemző paraméter lett megbízható. A paramétereket olyan szempontból is elemeztem, hogy egyes vizsgált testhelyzetek mérési eredményei között melyek mutatnak szignifikáns különbségeket. A megbízhatósági tesztek eredményeiből az is megállapítható, hogy a 4 rugós, kétlábas, nyitott és csukott szemes, valamint a 8 rugós, kétlábas, csukott szemes méréseket, több paraméter jellemezte megbízhatóan, mint a többi testhelyzetben történt mérést. Célszerű ezeket a beállításokat alkalmazni, mivel megbízhatóságuk erősebb. A 10 megbízhatónak talált paraméter a 11 vizsgált testhelyzet összehasonlítási esetből minimum 6-nál szignifikáns különbséget mutatott. Így kijelenthető, hogy ezek a paraméterek az alkalmazott egyensúlyozási technikát és a vizsgált személy egyensúlyozó képességét megbízhatóan jellemzik. Ezekkel a paraméterekkel az emberi egyensúlyozásról egy átfogóbb képet alkothatunk. Megállapítható, hogy a fejmozgásnak meghatározó szerepe van az egyensúlyozó képességben és modellezésére vannak olyan megbízható paraméterek, amelyek a szakirodalomban nem ismertek. Ezeket,