Az alapellátásban az általános orvosi gyakorlat optimális munkamódszere a családorvoslás, mely jól képzett szakembereket és az orvos és a család korrekt viszonyát feltételezi, illetve melyben érvényesülhet a betegségmegelőzés és a gondozás jó gyakorlata, a kedvezőbb forrásfelhasználás. A hazai egészségügyi reform része volt egy nemzetközi színvonalú családorvosi szisztéma kialakítása. Az 1967-ben alapított Magyar Általános Orvosok Tudományos Egyesületének szorgalmazására már 1974-től volt Magyarországon általános orvostani szakvizsga; a szakképzést a 6/1993. számú NM-rendelet indította el, mely a szolgálatban dolgozó orvosoknak felzárkóztató képzést és szakvizsgát írt elő. Segítette a hazai alapellátás fejlődését, hogy a szaktárca Európában egyedülállóan létrehozta 1998-ban az Országos Alapellátási Intézetet. Ezzel egy tudományos szervezet, az akadémiai szektor és országos intézet összefogása kezdődött a szakember-utánpótlásban, szakmapolitikai és népegészségügyi célok megvalósításában és a kutatás-fejlesztésben. A jelen munka visszatekint a kezdetekre, számot ad átfogó, lakossági szintű tudományos kutatások eredményeiről, bemutatja a családorvoslás munkájának eredményeit, alapot ad a jövőbeli fejlesztés irányaihoz, használható megállapításokat és a belőlük levonható következtetéseket mutat be. Kulcsszavak: általános orvostan, családorvoslás, országos intézet, egyetemi oktatás, szakorvosképzés, alapellátás, kutatás-fejlesztés