1-es típusú diabetesben a pancreas béta-sejtjeinek immunmediált pusztulása már hosszú idővel a betegség kórismézése előtt elkezdődik, és még évekkel a diagnózis felállítását követően is folytatódik. Mindezek alapján a szerző megvizsgálta, hogy az autoimmun folyamat pancreas-autoantitesttiterrel jellemzett aktivitása milyen hatással van a maradék inzulin-termelés mértékére és az anyagcserekontroll minőségére 1-es típusú diabetesben szenvedő gyermekekben. A vizsgálat során a szerző gondozottai közül 171 véletlenszerűen kiválasztott gyermek adatait elemezte. Az eredmények alapján a manifesztációs életkor meghatározta mind a diagnózis idején mért C-peptid-szintet mind az induló HbA1c-értéket de a várakozással ellentétben nem volt hatással sem a diagnóziskor észlelt hyperglykaemia mértékére, sem a sav-bázis eltérésekre. Ez a tendencia a későbbiekben is megmaradt; a betegek életkora a vizsgálat idején is jelentős hatással volt az aktuális C-peptid-szintre és a HbA1c-re is. Az autoantitest (glutaminsavdekarboxiláz) indulótitere független volt a manifesztációs életkortól, de szoros összefüggést mutatott az évekkel később, a vizsgálat idején mért antitesttiterrel. A várakozásnak megfelelően a C-peptid-szinttel jellemzett maradék inzulintermelés mértéke a diabetestartam növekedésével párhuzamosan jelentősen csökkent. Kulcsszavak: 1-es típusú diabetes, gyermek, autoantitestek, C-peptid, HbA1c