A hipertónia okozta fokozott kardiovaszkuláris kockázat miatt is kiemelkedő a magasvérnyomás-betegség jelentősége. A kezeletlen hipertónia jelentősen emeli a krónikus vesebetegség, a stroke, a miokardiális infarktus, az angina és a krónikus szívelégtelenség gyakoriságát. Ezért a hipertonológiában elsődleges kérdés a kezelés során elérendő célvérnyomás meghatározása. A célvérnyomás-elérés aránya elmarad a kívánttól, még mindig csak a betegek kevesebb, mint felénél érjük el a 140/90 Hgmm-es célértéket. A célértékek különbözhetnek a társult alapbetegségtől (pl. diabetes mellitus, krónikus vesebetegség), szövődménytől (pl. stroke), vagy az életkortól. Az általános elv a 140/90 Hgmm alatti érték, ami sok beteg számára nyújt megfelelő védelmet. Diabetes mellitusban a 140/85 Hgmm alatti célérték a kívánatos. Nephropathiában fontos a jelentősebb vérnyomáscsökkentés, akár a 130/80 Hgmm alatti célérték. Ez különösen igaz akkor, ha proteinuria is megjelenik. Időseknél a kívánt célérték 140-150 Hgmm között van. Az alkalmazott nem gyógyszeres és gyógyszeres kezelés azonban csak akkor hatékony, ha a beteg-együttműködés is megfelelő.  Kulcsszavak: hipertonia betegség, kardiovaszkuláris kockázat, vérnyomás-célérték, vérnyomáscsökkentő gyógyszerek, beteg-együttműködés