Az elmúlt években jelentősen javult a metasztatikus colorectalis carcinomában szenvedő betegek túlélése; nagy, randomizált klinikai vizsgálatok tanúsága szerint a teljes túlélés a három évet is meghaladja. Jelenleg számos terápiás lehetőség létezik a metasztatikus colorectalis carcinomás betegek számára. A kemoterápia gerincét képező fluoropirimidin, oxaliplatin és irinotekán kombinációk mellett a specifikus onkogén útvonalakat célzó biológiai készítmények hozzájárultak az ebben a betegpopulációban megfigyelt kedvezőbb túléléshez. Ebbe a gyógyszercsoportba tartoznak az epidermális növekedésifaktor-receptor (EGFR)-támadáspontú szerek (cetuximab és panitumumab), valamint a vascularis endothelialis növekedési faktor (VEGF)-támadáspontú terápiák (bevacizumab, ramucirumab, aflibercept, és regorafenib). A bevacizumab maradt az egyetlen VEGF-támadáspontú készítmény, amelyet az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügynöksége engedélyezett elsővonalbeli kezelésként metasztatikus betegségben. AZ EGFR-alapú kezeléseket csak olyan esetekben szabad alkalmazni, amikor a teljes körű RAS- és BRAF-genotípus vizsgálat vad típusú tumorokat igazol. A tumor oldalisága erőteljesebb prognosztikai és prediktív biomarker lehet, mint a tumor mutációs profilja. A bal oldali elsődleges tumorral rendelkező betegeknél nagyobb előny származhat az EGFR-támadáspontú terápiákból, míg a jobb oldali elsődleges tumorral bíró betegeknél előnyösebb a bevacizumab alkalmazása. Cikkünkben áttekintjük az EGFR- és VEGF-útvonalakat célzó készítményeket, hangsúlyt fektetve a betegkiválasztásra, a gyógyszertoxicitásra, valamint arra, hogyan válasszunk gyógyszert elsővonalbeli kezelésre.