Egyszerű keresés   |   Összetett keresés   |   Böngészés   |   Kosár   |   Súgó  


Részletek

A cikk állandó MOB linkje:
http://mob.gyemszi.hu/detailsperm.jsp?PERMID=131452
MOB:2018/1
Szerzők:Romics Miklós; Kiss Gusztáv; Erőss Loránd; Nyirády Péter; Majoros Attila
Tárgyszavak:VIZELÉSI ZAVAROK; HÚGYHÓLYAG, NEUROGÉN ZAVAROK; NEUROMODULÁCIÓ
Folyóirat:Magyar Urológia - 2017. 29. évf. 4. sz.
[https://magyurol.hu/]


  Kezdeti tapasztalataink sacralis neuromodulációval az idiopátiás vizeletretenció kezelésében / Romics Miklós [et al.]
  Bibliogr.: p. 172. - Abstr. hun., eng.
  In: Magyar Urológia. - ISSN 0864-8921. - 2017. 29. évf. 4. sz., p. 167-172. : ill.


Bevezetés és célkitűzés: A sacralis neuromoduláció (SNM) a vizeletretencióval járó nem obstruktív eredetű húgyhólyag-diszfunkció (sokszor hipokontraktilis) alternatív kezelési lehetősége. Célunk volt bemutatni a sacralis neuromodulációval szerzett kezdeti tapasztalatainkat, eredményeinket. Betegek és módszer: Munkacsoportunk részletes kivizsgálást követően 3 betegnél (két nő: 26 és 42 éves, egy férfi: 41 éves) végezte el Interstim Neuromodulátor (Medtronic, USA) implantációját. Mindhárom betegnél nem obstruktív eredetű detrusor hipokontraktilitást igazolt az urodinamikai vizsgálat. A férfi betegnél gerincsérv miatt történt korábban műtét és ennek következményeként jelentkeztek a vizelési panaszok, míg a két női beteg anamnézisében a panaszokat magyarázó érdemi organikus eltérést nem észleltünk, az idiopátiás eredet mellett felmerült a Fowler-szindróma lehetősége is. A neuromoduláció előtt mindegyik beteg intermittáló önkatéterezést végzett, spontán vizeletürítésre képtelenek voltak. A férfi betegnél a katéterezések között akaratlan vizeletvesztés is előfordult, illetve széklettartási zavara is volt. Konzervatív kezelések eredménytelenek voltak. A sacralis neuromoduláció indikációjának felállítását követően a betegeket két lépcsőben operáltuk. Először intraoperatív tesztstimulációt követően bevezettük az elektródákat a sacralis foraminákon keresztül és a legjobb funkcionális választ adó helyzetben rögzítettük őket. Minden esetben kétoldali tesztelést választottunk. Ezt követően két-három hetes tesztperiódus után elemeztük a vizelési naplók eredményét és a jó válaszreakció miatt minden betegnél elvégeztük a végleges neuromodulátorok beültetését. Férfi betegünknél egy darab, kétoldali stimulációt lehetővé tevő neuromodulátort, míg női betegeinknél 2-2 db, egy-egy oldalt vezérlő neuromodulátort ültettünk be. Eredmények: A kétoldali neuromodulációt követően minden beteg spontán vizelése beindult. A fiatalabb női beteg reziduummentesen ürítette hólyagját, ezért az intermittáló önkatéterezést elhagyta. A másik két beteg vizeletürítése szintén javult, a katéterezések száma és a visszamaradó vizeletmennyiség csökkent. Átlagosan napi 3 alkalommal végeznek önkatéterezést. A beavatkozások után komplikációt, jelentős mértékű fájdalmat nem észleltünk. Következtetés: A sacralis neuromoduláció a nem obstruktív eredetű vizeletretenció kezelésének jó, minimálisan invazív alternatívája lehet. Válogatott esetekben, részletes kivizsgálást és megfelelő indikációt követően hipokontraktilis húgyhólyagfunkció esetén eredményesen alkalmazható. Kulcsszavak: sacralis neuromoduláció, vizeletretenció, detrusor hipokontraktilitás, Fowler-szindróma