Egyszerű keresés   |   Összetett keresés   |   Böngészés   |   Kosár   |   Súgó  


Részletek

A cikk állandó MOB linkje:
http://mob.gyemszi.hu/detailsperm.jsp?PERMID=131216
MOB:2018/1
Szerzők:Nádasdi Bernadett; Ivány Emese; Letoha Annamária; Gyói Alexandra; Bajcsi Dóra; Constantinou Kypros; Fejes Imola; Nagy Endre; Vörös Erika; Szakáll Tibor; Sonkodi Sándor; Ábrahám György; Légrády Péter
Tárgyszavak:ARTERIA RENALIS; ANGIOPLASTICA, TRANSLUMINALIS; HYPERTONIA, RENOVASCULÁRIS
Folyóirat:Magyar Belorvosi Archívum - 2017. 70. évf. 4. sz.
[https://www.belgyogyasztarsasag.hu/folyoirat.aspx?web_id=&tmi=0&f=1&an=1932#j]


  Renalis endovaszkuláris intervenciók a Szegedi Nephrológia-Hypertonia Centrumban 2007-2016 között / Nádasdi Bernadett [et al.]
  Bibliogr.: p. 216-217. - Abstr. hun., eng.
  In: Magyar Belorvosi Archivum. - ISSN 0133-5464. - 2017. 70. évf. 4. sz., p. 211-217. : ill.


Az arteria renalis szűkületének megszüntetésére endovaszkuláris minimálisan invazív beavatkozást, ún. percutan transluminalis angioplasticát és szükség esetén sztentbeültetést végeznek leggyakrabban. A beavatkozás indikációja a szűkület mértékétől a terápiarezisztens vérnyomáson át a vesefunkció megőrzéséig széles skálán mozog, de vérnyomáscsökkentő és/vagy vesefunkciót jótékonyan befolyásoló hatásáról mind a mai napig nincs egységes állásfoglalás. A Szegedi Tudományegyetem I. Sz. Belgyógyászati Klinika Nephrologia-Hypertonia Centrumban 2007 elejétől 2016 júniusáig angiográfiával összesen 84 betegnél igazolódott egy- vagy kétoldali veseartéria-szűkület (nő n = 49; férfi n = 35) a hypertonia kórokának keresése során. Ezek közül 80 esetben intervencióra is sor került (ballonos tágítás n = 13; sztentimplantáció n = 67). A beavatkozást követően a betegek döntő többségében hazabocsátáskor a kiindulási szisztolés vérnyomás jelentős mértékben csökkent. A kontrollok során (n = 54), átlagosan 3 hónappal a beavatkozást követően a vérnyomás továbbra is a kiindulási érték alatt maradt úgy, hogy közben a betegek terápiás igénye nem változott. A vesefunkció is javult, kivéve azoknál, akiknél a beavatkozás kétoldali szűkület miatt történt. Pozitív összefüggést találtak a szerzők a nyugalmi, illetve szeparált reninaktivitás és a szisztolés vérnyomás között. Ugyanakkor nem volt kapcsolat a veseartéria-szűkület mértéke és a szeparált reninaktivitás, valamint a szűkület mértéke és a szonográfiás rezisztenciaindex között. A rezisztenciaindex jól korrelált a szeparált reninaktivitással. Az eredmények alapján úgy tűnik, hogy a reninkiáramlást inkább az intrarenalis mikrovaszkulatúra állapota határozza meg, mintsem az arteria renalis szűkületének mértéke. Az pedig, hogy a nagyobb mértékű arteria renalis szűkület rosszabb vesefunkcióval jár, abból származhat, hogy a szűkület miatt csökkent vese-vérátáramlás még jó mikrovaszkulatúra esetén sem képes megfelelő intraglomerularis nyomást biztosítani. Kulcsszavak: arteria renalis, stenosis, endovaszkuláris, revaszkularizáció