A gyermekek, és különösen a csecsemők gyógyszeres kezelése napjainkban is kihívások elé állítja a szakembereket. Paradox módon a gyógyszerkincs bővülésével arányaiban csökken a kisgyermek- és csecsemőkorban alkalmazható szerek aránya. Ennek az az egyik fő oka, hogy bizonyos hatóanyagoknál a gyártók nem is célozzák meg ezeket a betegcsoportokat, ugyanis a gyermekeknek szánt gyógyszerek engedélyezése egyre nehezebb. Ez érthető is: ma már evidens, hogy a gyermekek farmakokinetikai és farmakodinámiás szempontból jelentősen különböznek a felnőttektől, a felnőtteken elvégzett vizsgálatokból sem a szer pontos hatása, sem ideális dózisa nem következtethető ki pediátriai alkalmazás esetén. Mindezen túl a hatósági elvárások is egyre fokozottabbak, ami részben jó, hiszen a betegek biztonságát szolgálja, ugyanakkor ennek vannak árnyoldalai is. Ahhoz, hogy egy gyógyszer gyermekek számára is forgalomba kerülhessen, a klinikai vizsgálatok elvégzése nagyobb ráfordítást igényel, amely nem minden esetben rentábilis. Mindennek az a következménye, hogy a felnőttek számára alkalmazható gyógyszerekhez képest a gyermekgyógyászati szerek száma meglehetősen alacsony.