Egyszerű keresés   |   Összetett keresés   |   Böngészés   |   Kosár   |   Súgó  


Részletek

A cikk állandó MOB linkje:
http://mob.gyemszi.hu/detailsperm.jsp?PERMID=129040
MOB:2018/1
Szerzők:Garisto, Juan D.; Klotz, Laurence
Tárgyszavak:PROSTATA DAGANATAI; KÓRJÓSLAT; ÉLETMINŐSÉG; KÖVETÉSES VIZSGÁLATOK
Folyóirat:Onkológia & Hematológia - 2017. 7. évf. 4. sz.
[https://onkologia.olo.hu]


  A prosztatarák aktív követése: hogyan csináljuk jól? / Juan D. Garisto, Laurence Klotz
  Bibliogr.: p. 205. - Abstr. hun.
  In: Onkológia & Hematológia. - ISSN 2559-8066. - 2017. 7. évf. 4. sz., p. 197-205. : ill.


A prosztatarák a férfiakat érintő leggyakoribb malignus betegség. Közel 70%-os növekedés észlelhető az új, többnyire alacsony rizikójú csoportba tartozó prosztatarákos esetek számában, amelyeket korai stádiumban diagnosztizálnak a prosztataspecifikus antigén (PSA) szűrésének köszönhetően. A betegség természetes lefolyására vonatkozó adatok megerősítik, hogy az alacsony gradusú prosztatarák vagy csekély mértékű áttétképződéssel jár, vagy nem is alakulnak ki áttétek. Az aktív követés az alacsony kockázatú betegek esetében alkalmazható konzervatív megközelítés, amellyel elkerülhetők a beteg életminőségét befolyásoló, hosszú távú mellékhatások. A kezelés aktív megfigyelésből, rektális digitális vizsgálatból, ismételt biopsziákból és sorozatos PSA-meghatározásból áll. Amint azt D'Amico meghatározta, az aktív követés a hatnál alacsonyabb Gleason-pontszám, valamint a 10 ng/ml-nél alacsonyabb PSA esetén javasolt. A 3. Gleason-fokú daganat esetén jórészt hiányoznak a carcinomára jellemző, gyakori genetikai aberrációk. Az aktív követés fontos eleme a progresszió, a magasabb kockázatú betegség korai felismerése, amely rendszeres biopsziavétellel a betegek 30%-ában diagnosztizálható. A betegek egy részénél a molekuláris módosulások révén a betegség agresszívabbá válhat. Ilyen progresszió esetén azonnal meg kell kezdeni a kezelést. A klinikai vizsgálatok az aktív követést biztonságosnak mutatták. A tumorspecifikus mortalitás 3% volt a 10-15. évben. Az alacsony kockázati besorolású prosztatarák aktív követéséről szóló cikkünkben megbeszéljük a módszer racionális voltát, az aktív követés alkalmazásának biológiai bizonyítékát 3. és 4. Gleason szerinti csoportba tartozó tumorok esetén, a betegek kiválasztását az aktív követésre, a klinikai vizsgálatok eredményeit, valamint a prosztatarák biomarkereinek és a képalkotó vizsgálatok (MRI) szerepét a klinikai döntéshozatalban alacsony kockázatú betegségben szenvedő páciensek esetén.