Hazánk egészségügyi ellátásában és a lakosság egészségi állapotában felmerülő egyenlőtlenségek immáron a társadalmi párbeszéden túlmutatva, egyre több olyan kérdést vetnek fel, melyek a folyamatok térbeli elrendeződését, ok-okozati összefüggéseinek kutatását indokolják. Ezek a kérdések szinte egy időben keltették fel az érdeklődést az orvostudomány és a geográfia kutatói körében, mellyel megteremtették a még napjainkban is erőteljesen formálódó egészségföldrajz hazai alapjait. A tudományterület gyökerei, mind az orvostudomány, mind a földrajz tekintetében hosszú múltra vezethetők vissza, azonban mindkét terület más és más nézőpontból és más módszerekkel vizsgálja a főbb problémaköröket. Az orvostudomány felől a megelőző orvostudomány, mintegy analitikus módszerekkel leírja és feltárja az okokat egy-egy terület egészségügyi problémáit áttekintve, míg az egészségföldrajz, térben és időben társadalmi, gazdasági, környezeti és egyéb szempontokat is figyelembe véve - túlmutatva a leíró jellegen - próbál válaszokat találni a hatékony prevenció kérdésköreire. Demográfiai kérdések térképészeti megjelenítése már a 16-18. századtól megfigyelhető, azonban az orvostudomány és a geográfia szorosabb összefonódására a nagy járványok adták meg a lehetőséget. A tradicionális egészségföldrajz (orvosföldrajz) számos rendkívül értékes kutatási eredményt tudhat magáénak, ezek publikálása 1966-tól a GEOGRAPHIA MEDICA HUNGARICA, majd 1969-től GEOGRAPHIA MEDICA néven ismert nemzetközi folyóiratban történt egészen 1994-ig. A modern irányzat kialakulásához és fejlődésének első lépéseihez tartozott az egészségügyi rendszer földrajza, mely térbeli, hozzáférhetőségi és finanszírozásbeli egyenlőtlenségekre világított rá. A kutatási terület súlya az 1980-as évektől folyamatosan nőtt, jeles képviselője Dr. Orosz Éva. A vonzáskörzetek vizsgálata kapcsán nem mehetünk el Dr. Tóth József neve mellett sem, akinek munkássága ugyan Békés megyében kezdődött, de későbbiekben szorosan összefonódott Pécs városával. Munkássága révén a földrajzon belül is egyre elfogadottabbá váltak az olyan határterületek, mint az egészségföldrajz, s az ugyancsak pécsi kötődésű Prof. Dr. Ember Istvánnak köszönhetően a földrajzi szemlélet is egyre nagyobb teret hódított a megelőző orvostudomány és az orvosképzés területén is.  Kulcsszavak: területi egyenlőtlenség, egészségföldrajz története, oktatás