189 olyan NYHA II-III. stádiumban lévő szívelégtelen beteg adatait dolgoztuk fel, akiknél a szívelégtelenség hátterében szisztolés balkamra-diszfunkció állt és emellett a plazma NT-proBNP adatai is rendelkezésre álltak a carvedilollal való feltitrálás során. Ezen betegcsoportban féléves utánkövetés történt. 73 beteg esett ki azért, mert nem jelent meg a kontrollvizsgálatokon. A féléves utánkövetés során 17 halál és 104 rehospitalizáció jelentkezett. A kiindulási NT-proBNP szignifikánsan magasabb volt azoknál, akik meghaltak, mint a túlélő betegeknél (5043 pg/ml versus 1971 pg/ml p<0,0005). A carvedilol beállítás az euvolémiás, ACE-gátló kezelésben részesülő betegeknél történt. A betegek béta-blokkolóval történő feltitrálása elhúzódó volt és mindössze az utánkövetett betegek 25%-ánál történt meg az 50 mg céldózis elérése. Az átlagos carvedilol dózis 23 mg volt. A carvedilol bevezetését követően az 1-3-6 hónapos laborparamétereket figyelembe véve jelentős NT-proBNP-csökkenés következett be úgy, hogy az ACE-gátló, illetve kacsdiuretikum dózisa nem változott lényegesen. A hazai szívelégtelenség kezelési gyakorlat és a nagy vizsgálatokban alkalmazott terápia között még nagy a különbség. Ebben a magas mortalitású betegcsoportban gyorsabb ütemű és nagyobb dózisú béta-blokkoló alkalmazására hívja fel a figyelmet ez a felmérés. Az NT-proBNP alkalmas biokémia marker a magas rizikójú betegek kiszűrésére. Ennek a markernek az alakulását jobban figyelembe kellene venni az egyes kontrollvizsgálatok során a diuretikum, ACE-gátló és béta-blokkoló aktuális dózisának meghatározásához.