Az emlékév, elnevezésének megfelelően, lehetőséget ad, hogy emlékezzünk az első magyar főápolónőre, aki az 1848-49-es szabadságharc éveiben irányította a tábori kórházakban a sebesültek ellátását. Az ápolók toborzásában feltétel volt az elkötelezettség a rendszeresség, a tisztaság, az önfeláldozás a munkavégzés iránt. A kor másik kiemelendő ápolónőjével Florence Nightingale-lel együtt vallotta: "Az ápolónő munkája háromszoros érdeklődést kíván: szellemi érdeklődést az "eset" iránt, szívbeli érdeklődést a beteg ember iránt, szakmai érdeklődést a gyakorlati munka technikája iránt."