Nemrég történt, hogy rendelőmbe új páciens jelentkezett. Korábban két alkalommal találkoztam vele vérnyomás-kiugrásai kapcsán a kistérségi városi ügyeleten. Vérnyomásával pár hónapja voltak problémái, tenziókiugrásait szorongásos rohamok kísérték. Korábbi háziorvosa angiotenzinreceptor-blokkoló, béta-blokkoló terápiába kezdett, későbbiekben diuretikummal és nagy potenciálú benzodiazepinnal (0,25 mg alprazolam szükség esetén és este az alvás elősegítése érdekében) egészítette ki medikációját. Vérnyomása rendeződni látszott, tenziókiugrásai egyre ritkultak. Ezzel párhuzamosan egyre deprimáltabbá vált, családjától izolálódott, alvászavar, evészavar, anhedónia érzése lépett fel. Úgy érezte munkáját nem tudja többé ellátni. 26 év munkaviszony után rokkantosításon gondolkodott. Munkahelyén próbálták segíteni, több pihenőidőt, rugalmasabb munkaidőkereteket biztosítva, ez sem segített. Ekkor jelentkezett rendelőmben. Egész megjelenése szorongásos állapotát tükrözte. Önmagát csendes, tartózkodó személyként írta le, aki sosem volt különösebben boldog, de mentális, hangulati, szorongásos problémái eddig nem voltak. Terápiája első lépéseként alprazolam hatóanyag-tartalmú gyógyszerét megemeltük, az első napokban tapasztalt álmosságot, fáradékonyságot, de ezek hamar oldódtak, ahogyan a következő rosszulléttől való anticipált szorongása is. Keresőképtelen állományba vételét a területileg illetékes pszichiátriai gondozótól kértem. Pszichiáter kolléga antidepresszáns (tianeptin) beállítása mellett döntött, mivel állapotának affektív komponense nem javult kellő mértékben. A gyógyszeres terápia mellett szupportív, segítő beszélgetések is zajlottak. Két héttel később már szembeötlő volt a változás, szorongásos zavarát "mintha elfújták volna". Azóta munkába állt, alaptermészetéhez mérten vidám, energikus, "viszi az életét"; a diuretikum elhagyásra került, az angiotenzinreceptor-blokkoló dózisát csökkentettük.