Egy nő számára az anyává válás az egyik legmeghatározóbb és legfelkavaróbb élettapasztalat. Lélektani értelemben a gyermekvállalás - a várandósság, a szülés és a gyermekágyi időszak - krízisszituációnak minősül. A nagymértékű személyiségfejlődés potenciálját éppúgy magában hordozza, mint a szorongások megjelenésének veszélyét (C. Molnár, 2007). Kvalitatív kutatásomban a magas élménykeresési szinttel rendelkező nők várandósság, anyává válás és anyaság megélését hasonlítottam össze a normál, vagy alacsony élménykeresési szinttel rendelkező nőkével. 16 fős mintával dolgoztam, az élménykereső és a kontroll csoport is nyolc-nyolc főből állt. A kutatás során az élménykeresési szint mérésére az Élménykeresés Foka Kérdőívet töltettem ki a vizsgálati személyekkel. A mélyinterjúkhoz a saját készítésű, félig strukturált kérdőívem használtam, ami 12 kérdésből állt. A mélyinterjúk során a vizsgálati személyek beszámolói igazolták azt a feltevésem, miszerint a magas élménykeresési szinttel rendelkező nők várandósság, anyává válás és anyaság megélése különbözik az átlagos vagy alacsony élménykeresési szinttel rendelkező nőkétől. Számos olyan különbséget találtam a két csoport megélése között, ami az élménykeresés eltérő szintjével magyarázható. A másik hipotézisem, mely szerint az anyasággal járó személyiség változás és megnövekedett felelősség hatással van az élménykeresés szintjére és kiélési módjára, a vizsgálati személyek által elmondottak részben igazolták. A beszámolókból kiderült, hogy csak az élménykeresés bizonyos területeire van hatással az anyaság és a gyermekek iránt érzett felelősség. Az a kérdés is felmerült, mennyire tartós ez a változás, elképzelhető, hogy a gyermekeik felnevelése után az élménykeresők visszatérnek a korábban elvetett kockázatos tevékenységekhez, vagy újakba kezdenek helyettük.