Szerző egy szinte mindenki által ismert, de többnyire csak utólag felismert jelenségről ír. Az időzített krízis egy olyan lélektani állapot, amelynek alapja elakadt gyász, kiváltó tényezője valamely idői vonatkozás. Különböző pozitív és negatív életesemény családon belüli idői egyezésére rátalálás nem ritka sem a mindennapokban, sem a pszichoterápiában. Időzített krízis lehetőségét hordozó esetekben maga a történés, amely mindig korábbi veszteség, lehet tudatos, de a hozzátartozó érzések feldolgozatlanul a tudattalanban rejtőznek. Fontos elkülöníteni ezt az állapotot a késleltetett gyász azon típusától, amikor az akut veszteséget elszenvedett személynek bármely okból nem volt lehetősége az akut gyász átélésére, de az egy nem sokkal későbbi esemény vagy időpont hatására normális gyászfolyamatként lezajlik. Szerző írásában Fedor Béla és Varga Violetta időzített krízis koncepciójának kibővítésére, a jelenség szélesebb körű megvilágítására vállalkozik. Hipotézise szerint az időzített krízis sok esetben egy folyamat, amelynek fázisai, rétegződése van. Ezek mielőbbi felismerése jelentős lehetőséget nyújt a feldolgozatlan veszteségek okozta élethelyzeti, szomatikus és pszichés krízisek prevenciója terén. A pszichoterápiás folyamatban pedig elejét veheti számos terápiás elakadásnak.