Az esetleírásban egy alapkapcsolati zavarban szenvedő, gyerekkorában súlyosan abuzált fiatal férfi páciens hosszú terápiájának 13 üléses részletét ismertetem, amelyben hipnoterápiás módszerekkel, dinamikus-analitikus szemléletben dolgoztunk. A korai sérüléseiből adódóan bizalmatlan, nehezen kötődő (felnőtt életében depressziós panaszokkal küzdő) fiatalemberrel az áttétel-viszontáttétel kapcsolati lehetőségeire fókuszálva igyekeztünk olyan intrapszichés és kapcsolati biztonságot elérni, amely a hosszú távú - jelenleg is folyó - terápiás munka alapját képezheti. Páciensem érzelmi terhelhetőségét, időnként prepszichotikushoz közelítő állapotát mindvégig óvatosan monitorozva a terápiás arzenált, a közelség-távolság szabályozást mindkettőnk igényeit figyelembe véve alakítottam ki: szem előtt tartva a biztonságot, a hitelességet és a jelenvalóságot. A nyitott szemmel, szemtől szemben helyzetben végzett hipnózisban a DREAM-terápiákban használt "Hogy is vagyunk mi egymással?" kapcsolati kérdést emeltem be, s ennek vizualizált, dinamikus színpadi képével dolgoztunk ülésről-ülésre. Páciensem "belső színpadán" ő és én voltunk a szereplők, ezáltal nemcsak a kettőnk kapcsolata, annak "mintha" jellege és valósága került fókuszba, hanem átélhetővé váltak preverbális élmények is.  Kulcsszavak: alapkapcsolati zavar - hipnózis - Hogy is vagyunk mi egymással?