Célkitűzések: A bokasérülés a leggyakrabban előforduló sportsérülés. Az ellátása részletesen kidolgozott protokollokkal történik, azonban ez nem terjed ki a sérült pszichés gondozására. A kutatásunk célja, hogy az eddigi irodalmi adatokat alátámasszuk és felhívjuk a sportorvosok és edzők figyelmét a komplex szemléletmód fontosságára, illetve hogy segítsük a sportolókat a sérülés pszichés feldolgozásában. Betegek és módszerek: A bokasérülések pszichés következményeinek megítélése céljából 2014 októbere és decembere között 96 sportolóval töltettünk ki egy általunk összeállított, 28 kérdésből álló kérdőívet. Közülük 42 fő papíralapon, míg 54 sportoló online válaszolt a kérdésekre. A válaszokat SPSS program segítségével értékeltük ki. Eredmények: Kimutattuk, hogy összefüggés van a belső motiváció, az újrasérüléstől való félelem, a sport esetleges abbahagyása, a rehabilitációs munka, az esetleges konfliktusok, a társas támogatás, a sportolás szintje és a megküzdési stratégiák között. Ezen felül eredményeink alátámasztják, hogy a fizikális rehabilitáció minősége befolyásolja a sérülést követő hónapokban fennálló pszichés állapotot. Következtetés: Eredményeink alátámasztják a korábbi következtetésünket, miszerint a sportolók bokasérülése multidiszciplináris ellátást igényel. Megerősítést nyert, hogy a bokasérülést elszenvedett sportemberek igénylik a pszichés vezetést és a társas támogatást a sérülést követő időszakban. A sporthoz való visszatéréshez a gyógytorna és fizikoterápia mellett szükség van pszichés felkészítésre is.