Bevezetés: A rezidensek a sebészeti osztályokon helyenként két kézzel kezdenek operálni, máshol kizárólag a domináns kezet használják, csak később térnek át a kétkezes technikára. A szakirodalomban nincs adat arról, hogy melyik módszer a hatékonyabb. Módszer: Laparoszkópos tapasztalattal nem rendelkező 20 orvostanhallgatót két csoportba osztottunk: az egyik csoport végig egy (1K), a másik végig két kézzel (2K) végezte a feladatokat öt napon át. Az utolsó napon mindkét csoport elvégezte egy és két kézzel is a feladatokat, majd három új, két kézzel végzendő feladatot. Mértük a teljesítési időket, és elvégeztük a belső videofelvételek OSATS-pontozását. A kiértékeléshez egy- és kétmintás t-próbát használtunk, az eredményeket p < 0,05 esetén tekintettük szignifikánsnak. Eredmények: Az 1K- és 2K-csoport között az első napon az időeredményekben (518/500 s) és az OSATS-pontszámokban (87/84; 54/55 pont) sem volt eltérés. Mindkét csoportban javultak az időeredmények és a pontszámok is (1K: 52%, 77%; 2K: 50%, 70%), de a különbség a csoportok között egyik esetében sem volt szignifikáns. Az utolsó napon végzett kétkezes feladatoknál az átlagidőben (1K: 425 s, 2K: 411 s) és összpontszámban (53/59 és 56/52) nem, de a kétkezességre adott pontszámoknál szignifikáns volt a különbség. Következtetés: Vizsgálatunk alapján nem egyértelmű, hogy a haladó laparoszkópos műtétek elvégzéséhez nélkülözhetetlen bimanualitás az azonnali kétkezes oktatással gyorsabban elsajátítható.