Egyszerű keresés   |   Összetett keresés   |   Böngészés   |   Kosár   |   Súgó  


Részletek

A cikk állandó MOB linkje:
http://mob.gyemszi.hu/detailsperm.jsp?PERMID=126545
MOB:2017/4
Szerzők:Kubik András; Szarvas Tibor; Módos Orsolya; Keresztes Dávid; Horváth András; Nyirády Péter
Tárgyszavak:HÚGYHÓLYAG DAGANATAI; DIFFERENCIÁLDIAGNÓZIS; KOMBINÁLT TERÁPIA; SEBÉSZET, UROGENITÁLIS
Folyóirat:Magyar Urológia - 2017. 29. évf. 2. sz.
[https://magyurol.hu/]


  A felső húgyúti urothel sejtes tumorok kezelése - hasonlóságok és különbségek a húgyhólyag urotheliális tumoraival / Kubik András [et al.]
  Bibliogr.: p. 56. - Abstr. hun., eng.
  In: Magyar Urológia. - ISSN 0864-8921. - 2017. 29. évf. 2. sz., p. 52-56. : ill.


A felső húgyúti urothel sejtes tumorokat (FeHUT) valamint az alsó húgyúti urothel sejtes tumorokat (AHUT) számos klinikai és patológiai hasonlóságuk alapján sokáig ugyanazon tumorentitás különbözö lokalizációjaként tartották számon. Az elmúlt évek kutatásai azonban egyre több, a két tumor különbözőségét feltáró eredményt szolgáltattak. A jelen összefoglaló tanulmány célja, hogy a FeHUT vizsgálata során nyert kutatási eredményeket ismertetve, rámutasson a két tumortípus közötti epidemiológiai, etiológiai, stádium- és rizikómeghatározási, illetve a sebészi és más onkológiai kezelést érintő hasonlóságokra és különbségekre. Az AHUT és FeHUT közös rizikótényezői közé tartozik a dohányzás és az aromás amin-vegyületek, míg az arisztolochia-savval történő érintkezés és a tumoros anamnézisben a familiáris Lynchszindróma jelenléte főleg a FeHUT jellemzője. A két tumortípus differenciáltsági szintjének meghatározása megegyezik, azonban stádiumbesorolásuk a különböző anatómiai elhelyezkedésből fakadóan kissé különbözik. Mindkét esetben az elsődleges terápiás lépés a műtéti ellátás. A FeHUT pontatlan preoperatív stádium-besorolása miatt azonban a nephroureterectomia utólag számos esetben feleslegesnek bizonyult. A preoperatív patológiai stádiumbesorolás bizonytalansága, a kórjóslat megbízhatóságának javításával korrigálható lenne, amely a vesemegtartó műtétek számának növekedéséhez, ezáltal a betegek sebészi túlkezelésének csökkenéséhez vezetne. Számos vizsgálat igazolta, hogy a szövettani minták molekuláris vizsgálatát a képalkotó vizsgálatokkal együtt értékelő, prediktív modellek jelentős mértékben javítani tudják a kórjóslat minőségét. Bár az eltávolított nyirokcsomók pozitív terápiás értéke hasonló a két tumortípusnál, a FeHUT esetén végzett nyirokcsomó-eltávolításra jelenleg nincs egyértelmű ajánlás és a nyirokcsomók eltávolításának optimális menete, illetve megfelelő mennyisége sem meghatározott. A szisztémás neoadjuváns és adjuváns kemoterápia alkalmazása túlélési előnyt jelenthet a FeHUT kezelése során, amelynek igazolására azonban további prospektív tanulmányok szükségesek.