A szívizomsejtek ischaemiája helyesen definiálható úgy, mint az energia-szükségletük és a rendelkezésre álló kínálat közötti egyensúly megbomlása. Hátterében a kritikus koszorúér-szűkület, a gyulladásos és vérrögképződési folyamatok, az érösszehúzódás mellett, a kicsiny érhálózat elégtelensége is állhat, amint arra egyre nagyobb figyelem fókuszálódik mostanában. Közismert, hogy ilyen helyzetben a szükséges energia 90-100%-át szabad-zsírsavak elégetésével állítja elő a szívizom, ami már középtávon is az oxigénigény növekedésével jár együtt. Az egyik elvi terápiás lehetőség ilyenkor az oxigénellátás direkt növelése lenne, ennek azonban korlátai vannak. A másik lehetséges megoldás közvetlenül a szívizom anyagcseréjét javító terápia, melynek során az energiatermelést - az adott oxigénellátottság mellett - hatékonyabb cukorégetés irányába tereljük át. Ez a megoldás ischaemiás állapotban az ATP termelés akár 25-30%-os emelésével is járhat már rövidtávon.