Bevezetés: A krónikus hepatitis C-fertőzés kezelésére a közelmúltig a pegilált interferon-alfa és ribavirin kettős kombinációját alkalmazták. A ribavirin kezelés paraméterei (kezdő dózis, kumulatív dózis) prediktívek lehetnek a terápia hatásosságára vonatkozóan. A RIBADOSE-vizsgálat célja ezen faktorok vizsgálata volt a rutin hepatológiai ellátásban történő adatgyűjtés keretein belül egy nyílt, obszervációs vizsgálat során. Módszerek: A tartós virológiai választ és relapszust mutató betegek aránya valamint a ribavirin kezelés jellemzői (kezdő dózis, kumulatív dózis, illetve testtömegre átlagolt dózis) közötti összefüggés vizsgálatára került sor. Eredmények: A tartós virológiai választ mutató betegek aránya 42,6% (295/693 beteg) volt. Szignifikánsan (p<0,05) magasabb volt azon betegek körében az SVR-ráta (68,56%), akiknél a kumulatív ribavirin dózis meghaladta a 90%-ot. A ribavirin testtömegre átlagolt napi dózisának növekedésével a tartós virológiai válasz egyértelmű javuló tendenciát mutatott. Szignifikánsan (p<0,05) alacsonyabb relapszus rátát lehetett megfigyelni a 90% feletti kumulatív dózist és magasabb testtömegre normalizált napi ribavirin dózist kapó betegek körében. Következtetés: A magasabb kumulatív ribavirin dózis szignifikánsan megnöveli a tartós virológiai válasz arányát és szignifikánsan csökkenti a későbbi relapszus esélyét. A peginterferon alfa-2a/ribavirin kettős kombináció bizonyos betegpopuláció esetében még mindig lehet kezelési alternatíva, az interferonmentes kezelés időszakában is.