Napi gyakorlatom során gyógytornászként rálátásom van az ápolói munkára, megfigyeltem, hogy a munkatevékenységek során a betegemelés, betegmozgatás folyamataiban a nővérek nagy része nem a kímélő testtartást és emelési technikákat alkalmazza. Kutatásom célja annak vizsgálata, hogy az ápolói munkakörben dolgozó munkatársaim mennyire nyitottak a megfelelő technikák elsajátítására és betartására, illetve milyen olyan tünetekkel rendelkeznek, melyek a helytelen emelési és mozgatási technikákból adódnak. Ezzel egy időben kidolgoztam egy oktatási tematikát és ütemtervet, mely mind elméleti, mind gyakorlati elemeket tartalmaz. A felmérést a Tolna Megyei Balassa János Kór házában Szekszárdon végeztem. Az oktatásokat a meghatározott ütemterv szerint az osztályos gyógytornász kollégák segítségével tartottuk, egyéni, illetve kiscsoportos formában, személyre szabottan, majd egy anonim módon kitöltendő kérdőív került kiosztásra. Jelen tanulmány célja a tényfeltárás volt: a fekvőbeteg ellátásban dolgozó ápolók nem ismerik a betegmozgatási technikákat, ez nyilván hozzájárul ahhoz, hogy rendszeresen szenvednek gerincet érintő, elsősorban deréktáji megbetegedésben. A mintában szereplő ápolók hasznosnak tartják az ízületkímélő technikákat, és próbálják beépíteni a mindennapjaikba.