Egyszerű keresés   |   Összetett keresés   |   Böngészés   |   Kosár   |   Súgó  


Részletek

A cikk állandó MOB linkje:
http://mob.gyemszi.hu/detailsperm.jsp?PERMID=126344
MOB:2017/2-3
Szerzők:Vilmányi Gábor; Molnár Fanni; Tóth Levente; Simor Tamás; Faludi Réka
Tárgyszavak:CARDIOMYOPATHIA, HYPERTROPHIÁS; ECHOKARDIOGRÁFIA; DOPPLER-VIZSGÁLAT
Folyóirat:Cardiologia Hungarica - 2017. 47. évf. 2. sz.
[https://cardiologia.hungarica.eu ]


  A bal kamrai relaxáció a túlélés független prediktora hipertrófiás cardiomyopathiában / Vilmányi Gábor [et al.]
  Bibliogr.: p. 101. - Abstr. hun., eng.
  In: Cardiologia Hungarica. - ISSN 0133-5595. - 2017. 47. évf. 2. sz., p. 96-101. : ill.


Bevezetés: A hipertrófiás cardiomyopathia (HCM) a hirtelen szívhalál és a krónikus szívelégtelenség kockázatát hordozó genetikai betegség. Munkánk célja volt megvizsgálni a különböző echokardiográfiás és szív MR-paraméterek valamint az N-terminális B-típusú nátriuretikus peptid (NT-proBNP) prediktív erejét a betegség prognózisának meghatározásában. Betegek, módszerek: Kutatásunkba 39 HCM-es beteget (48+-14 év) vontunk be, akiknél 2003-2005 között echokardiográfiás és szív MR-vizsgálatok, valamint NT-proBNP-szint meghatározás történt. Echokardiográfiával a kiáramlási grádiens mellett megvizsgáltuk a transmitralis flow értékeit (E, A, DT, IVRT). Szöveti Doppler segítségével szisztolés (s), koradiasztolés (e) és késődiaszolés (a) longitudinális sebességeket mértünk a mitralis anuluson laterálisan és szeptálisan, E/e arányt számoltunk. 2D Simpson módszerrel meghatároztuk a bal pitvari volumeneket (Vmax, Vmin, Vp). Szív MR-rel a bal kamrai ejekciós frakció és a maximális falvastagság mellett meghatároztuk a bal kamrai volumeneket és izomtömeget. Az utóbbi MR-paramétereket és a pitvari volumenértékeket testfelszínre normalizáltuk. A betegek túlélését átlagosan 12 év után vizsgáltuk meg. Mivel néhány esetben a halálok nem volt egyértelműen tisztázható, így az összhalálozást vizsgáltuk. Eredmények: A 12,7+-0,5 év követési idő alatt 14 (35,9%) haláleset történt. Azokat a paramétereket, amelyek az egyszeres Cox-vizsgálat során p<0,1 szignifikanciát mutattak (laterális e, E/laterális e, Vmin index, InNT-proBNP), valamint az életkort többváltozós Cox-regressziós egyenletbe rendeztük. Ez alapján a laterális e bizonyult a halálozás egyetlen független prediktorának: HR (95% CI)=0,702 (0,528-0,933); p=0,015. ROC-analízis alapján a laterális e<7,7 cm/s érték bizonyult az összhalálozás legerősebb prediktorának (szenzitivitás=76,9%, specificitás=76,0%, AUC=0,768). Következtetések: A bal kamrai relaxáció jellemzésére használt laterális e jól használható paraméter lehet a betegség progressziójának követésére és a prognózis meghatározására HCM-ben.