Az autológ idegtranszplantátumokat a kézidegek defektussal járó sérüléseinél régóta alkalmazzák a klinikai gyakorlatban. A publikált végeredmények különösképpen a kevert (mozgató-érző) idegek helyreállítása során azonban korántsem bizonyultak kielégítőnek. Ezért került ez a kérdéskör a témával foglalkozó kutatók állandó figyelmébe, és irodalmi összegező közleményében a szerző is e témakör tanulmányozását és az összefüggések levonását tűzte ki célul. Az újabb vizsgálatok szerint a testazonos idegtranszplantátumok pótlása egyéb anyagokkal (idegvezető csövek, különböző allograftok [azonos speciesből nyert idegszövetek stb.]) jó végeredményeket mutattak kevert idegek esetében is, amennyiben a reszekált idegvégek közötti távolság nem haladta meg a 6 mm-t és az ideg átmérője legfeljebb 3-7 mm között volt. A módszerek használata ennél nagyobb defektus, valamint idegátmérő felett rossz eredményeket mutatott fel. Így ezeknél az eseteknél továbbra is az optimális kezelési módszer az autológ idegátültetés maradt.