Bevezetés és célkitűzés: A gyermekkori szexuális erőszak prevalenciája világszerte 12-13%. A gyermekek elleni szexuális erőszak orvosi megközelítésének széles körű elterjedése alapvető egészségügyi és társadalmi követelmény. Jelen dolgozatunkban a fiatalkorú lányok szexuális bántalmazásának orvosi felismerésével foglalkozunk. Módszer: Szelektív irodalomgyűjtést végeztünk a rendelkezésre álló fontosabb adatbázisokban és a hazai irodalomban. Eredmények: A bántalmazott leányok többségénél nincs látható, diagnosztizálható sérülés. A közhiedelemmel ellentétben a szexuális bűncselekmények nagyobb része többszörös, krónikus előfordulású, az elkövető családon belüli. A gyermekek elleni bántalmazással kapcsolatba kerülő egészségügyi dolgozók feladata nehéz és sokrétű. A bántalmazás felismerése nem könnyű, ennek okai a gyakran nehezen értékelhető jelek, a bizonyított esetekben a megoldás nehézségei, a szakmai elszigeteltség és a szexuális bántalmazás ma is tabuként kezelt megítélése. A gyermekekkel foglalkozó szakembereknek nincs elegendő ismerete a szexuális visszaélésekről, a bűncselekmények felismeréséről és kezeléséről. Következtetés: A gyermekek védelme és a későbbi jogi eljárás sikere érdekében elengedhetetlen a szakmailag korrekt és precíz diagnosztika, a terápia és a leletek pontos dokumentációja.