A 2-es típusú cukorbetegség több szervet érintő, több tényező által létrejött betegség. Jellemzője a béta-sejt-diszfunkció, az inzulinrezisztencia a perifériás szövetekben és a májban, az inkretinrendszer működészavara, a vesében lévő fokozott glukózreabszorpció. A betegség komplex patofiziológiájával kapcsolatos eddigi ismereteink és a fokozatosan romló glykaemiás kontroll alapján a korai beavatkozás, a kezdeti átfogó kezelés javasolható. A 2-es típusú diabetes kóroki mechanizmusaira ható korai kombinációs kezelés tartós glykaemiás egyensúlyt biztosít a szekvenciális terápiával szemben. Ez az eset azt bizonyítja, hogy a GLP-1-receptor-agonista liraglutid és a nátrium-glukóz kotranszporter-2 gátló dapagliflozin metformin melletti alkalmazása jó szénhidrátanyagcsere-egyensúlyt, testsúlycsökkenést eredményez a hypoglykaemia jelentős kockázata nélkül. Mindezeken túl kedvező cardiovascularis hatásuk is van (vérnyomáscsökkenés, javuló lipidértékek). A patofiziológiai megközelítésű antidiabetikus kezelés kedvező metabolikus és klinikai hatásai nemcsak a klinikai vizsgálatokban láthatók, hanem a mindennapi gyakorlatban is.