A soktömlős petefészek-bántalom (policisztás ovárium szindróma, PCOS) kórismézési feltételeit először az NIH (National Institute of Health) foglalta össze, de az Európában is elfogadott kívánalmakat a 2003-as Rotterdam consensus workshop állásfoglalása rögzítette. Eszerint PCOS-ről beszélhetünk, ha a három feltétel közül (tüszőrepedés elmaradása, androgéntúlsúly klinikai és/vagy biokémiai jelei, a soktömlős petefészkek ultrahangképe) kettő jelen van, illetve egyéb megbetegedések (például 21-hidroxiláz-hiány) kizárhatók. A feltételek közül az amerikai AEPCOS (Androgen Excess and Polycystic Ovary Syndrome) Társaság az androgéntúlsúlyt emelte ki 2006-ban, mint a PCOS elsődleges feltételét. Ez a PCOS rövid és hosszú távú következményei szempontjából jelentős, és ez tükröződik a 2011-es 3. Rotterdam PCOS-konszenzus által kidolgozott megjelenési formák (fenotípusok) rendszerében is. A három tünet társítási lehetőségeivel a betegségnek négy formája határozható meg, melyek eltérnek mind gyakoriságban, mind a klinikai tünetek és a hoszszú távú anyagcsere-kockázat szempontjából. A klinikai tünetek és az anyagcsere-kockázat az androgéntúlsúly mértékével függnek össze; az androgéntúlsúly a későbbi anyagcsere-bántalom (metabolikus szindróma) legfontosabb veszélyességi tényezője. A megjelenési forma szerinti felosztás lehetőséget biztosít az egyénre szabott kezelési módszerek kidolgozásában, ez függ a beteg igényeitől, de gondot kell fordítani a PCOS késői anyagcsere-rendszeri következményeinek kivédésére is.