A reflexlokomóciót és a ráépülő terápiát a cseh származású gyermekneurológus, Vojta Vaclav professzor fejlesztette ki az 1950-től 1970-ig tartó időszakban. Két reflexlokomóciós együttest (komplexet) különböztetünk meg: a reflexkúszást és a reflexforgást. A páciens háton, oldalt vagy hason fekvésben helyezkedik el, a gyógytornász jól meghatározott zónákat ingerel a test különböző részein, amivel koordinált, ritmikus, automatikus, nem tudatos (reflexes) izomösszehúzódást vált ki az egész test vázizomzatát aktiválva. A központi idegrendszerből az ember mozgásos fejlődésének veleszületett, genetikailag meghatározott, globális, ideális modelljét hívjuk elő. A terápiát kortól függetlenül lehet alkalmazni különböző megbetegedésekben: cerebrál paresis, gerincdeformitások, csípő dysplasiak, központi koordinációs problémák, perifériás paresisek, myopáthiák, ortopédiai-traumatológiai megbetegedések, légzés-diszfunkciók stb.